Green Energy

Jóslatok az energiaipar jövőjét illetően

Az energiapiacon, az üzemanyag szakmában már régóta tudjuk, hogy nehéz jóslatokba bocsátkozni. Akár egy hétre előre is nehéz megmondani, hogyan alakulnak itthon az üzemanyagárak. Ezzel hasonlóképpen vannak a nemzetközi elemző cégek is, akik a hosszútávú jövőt tekintve nehezen kötelezik el magukat arról, hogy az energiaszektorban mire kell számítani.

A Wood Mackenzie és a Bloomberg New Energy Finance például előállnak egy verzióval, és elmondják, hogy miért azt gondolják, amit. Igaz, hogy a kettő egymástól homlokegyenest eltér, de hát előfordul, hogy a jövőt ketten kétféleképpen látják. A gond inkább az, amikor a többféle, homlokegyenest eltérő jövőkép egyetlen helyről jön.

Az egyik különösen nagy bizonytalanságot sugalló tanulmányt a McKinsey publikálta novemberben, ebben azt latolgatják, hogy a korábbi alappályájukhoz képest milyen lényeges bizonytalanságokat látnak, olyanokat, amiknek a bekövetkezése – ha nem is a legvalószínűbb események közé tartozik, de – könnyen elképzelhető. Nyolc ilyen tényezőt azonosítottak, amelyek közül az olajat, szenet, földgázt érintő legfontosabbakat emeljük itt ki.

Az alternatív szcenáriók sorra veszik, hogy mi lenne, ha az alappályához képest

  • a) gyorsabb lenne a villanyautók elterjedése,
  • b) jobb lenne a hatékonyságjavulás, és alacsony kibocsátású üzemanyagokat használnának a légi és vízi közlekedésben,
  • c) az európai és észak-amerikai lakásokban jobban elterjedne a hőszivattyús fűtés,
  • d) jobb lenne a hatékonyságjavulás, és alacsonyabb kibocsátású fűtőanyagokat használnának a vas- és acélgyártásban, vagy
  • e) gyorsabban csökkennének a megújuló áramtermelési eszközök költségei. Az alternatív szcenáriókat úgy állították össze, hogy a közelmúlt tapasztalatai alapján mindegyik elképzelhető alternatíva legyen.

A lenti táblázat kiemel a tanulmányból néhány olaj-, földgáz- és szénfelhasználásra vonatkozó számot, amiből az látszik, hogy nagyon tág határok között ingadoznak az előrejelzések. Azt mondani például, hogy a közlekedésben az olajfelhasználás 2050-ben 33 millió hordó lesz naponta, de az is könnyen lehet, hogy csak 10, mert a villanyautók gyorsabban elterjednek, szinte olyan, mintha csak annyit mondanánk, hogy nem tudjuk, mennyi lesz. Vagy azt, hogy mindenféle ügyfél igényeinek szeretnénk egyszerre megfelelni, esetleg szeretnénk előre levédeni magunkat arra az esetre, ha az alappályánk nem jönne be. A vége az, hogy „ha sok, akkor sok, de ha kevés, akkor kevés lesz” típusú tautológiába fullad a dolog.

A villanyautók elterjedésére vonatkozó prognózisok egyébként más előrejelző intézmények körében is tág határok között mozognak. Az alábbi ábra szemlélteti egyes befektetési banki, szakmai tanácsadói vagy olajipari szereplők előrejelzéseit 2040-ig. Közöttük is vannak olyanok, akik egyszerre több szcenáriót adnak közre, érzékeltetve, hogy ők is el tudnak képzelni különböző kimeneteleket (értsd: nem mernek kiállni egyetlen, központi világkép mellett). Ezzel együtt az látszik, hogy nagyon nagy a szórás közöttük.

2025-re például, ami csak hét év múlva lesz, a legkisebb villanyautóarány-előrejelzés az új autók piacán 6 százalék (egyrészt az IHS Markit „Versengő technológiák” szcenáriójában, amely szerint az autóipari átmenet fokozatos lesz, másrészt a Wood Mackenzie energiaipari tanácsadó cég szerint), a legmagasabb előrejelzés pedig a Bank of America Merrill Lynché (BoA) 23 százalékkal. A későbbi évekre tovább nyílik az olló a különböző nézetek között, a BP azt is el tudja képzelni, hogy a betiltott belső égésű motorok világában 100 százalék lesz ez az arány, de az ő alappályájuk azért megáll 29 százaléknál, miközben a nagyjából középen álló Bloomberg New Energy Finance 55 százalékot vár, az IHS pedig azt mondja, hogy 18 százalék és 61 százalék is lehet (ez utóbbira mondhatnánk, hogy köszi a szakértést), míg a BoA 80 százalékot mond.

A Nemzetközi Energiaügynökség a kevesebb villanyautós táborhoz tartozik: 2040-re a legvalószínűbbnek tartott szcenáriójukban („New Policies Scenario”) 300 millió villanyautót várnak a világ útjain (tölthető hibridekkel együtt), miközben közreadott egy „hangsúlyosabb elektrifikációs” szcenáriót is, amelyben 950 millióra emelte a villanyautós tétet. A Wood Mackenzie 250 milliót, a McKinsey 550 milliót, a BNEF 559 milliót mond. A 300 és a 950 millió közé csak befér majd a valóság.

Összességében tehát úgy tűnik, hogy nagynevű elemző házak a legvalószínűbbnek tartott alappályájuk mellé igyekeznek odatenni néhány másik szcenáriót is – egyébként nagyon helyesen –, érzékeltetve az alappálya körüli bizonytalanságot is. De ha az alternatívák azt az üzenetet hordozzák, hogy egy adott mutató értéke lehet valamennyi, de elképzelhető a négyszer akkora és a negyedakkora is, akkor az összkép mégiscsak az lesz, hogy valójában fogalmuk sincs. Akármilyen lesz is a jövő, jó eséllyel előhúzható lesz egy olyan szcenárió a múltból, ami végül helyesnek bizonyult, és kijelenthetik, hogy megmondtuk. Így mindenki előrejelző gurunak érezheti majd magát.

Forrás: gurulóhordó

Olajár előrejelzés 2019-2020

Az elmúlt néhány hónap igen mozgalmas volt az olajár szempontjából. A Brent olaj hordónkénti ára 1 éves emelkedés után még a 80 dolláros árszintet is átlépte néhány héttel ezelőtt.

A leglátványosabb emelkedést az USA Iránnal szemben életbe léptetett szankciói eredményezték. Miután ezek a szankciók kivételekkel léptek életbe, a piaci szereplők helyzete is változott. Úgy tűnik, Szaúd-Arábia ha kell, képes és akar változtatni a kitermelt olaj mennyiségén, csökkenő és növekvő irányba is. Az Egyesült Államok pedig időközben a világ legnagyobb olajkitermelő országa lett.

 

A keresleti oldalon komoly kockázatot jelent az USA és Kína között körvonalazódó kereskedelmi ellentét, az Európában uralkodó bizonytalan politikai helyzet, illetve a valuta összeomlása egyes növekvő gazdaságokban, mint Törökország vagy Argentína. A várható globális gazdasági csökkenés várhatóan az olaj árának csökkenését fogja eredményezni.

A fenti tények csökkenésnek indították az olaj árát, és egy ezen a szinten is tartják. Mivel bőségesen van olaj jelenleg a keresleti oldalon, így nem várjuk az olaj árának jelentősebb emelkedését.

A tőzsdék, látva a kereslet-kínálati mozgásokat sem vár hosszabb távon emelkedő irányú olajárakat.

A lenti táblázat tartalmazza az olaj árának (Brent, WTI) várható alakulását egészen 2020 februárjáig. Ezek alapján a következő 1 évben a Brent olaj hordónkénti ára 60-70 dollár között fog mozogni. Az adatok a globalpetrolprices.com által kerültek közzétételre.

 

Hosszabb távú olajár előrejelzés 

Ha kitekintünk néhány évre előre, akkor az látszik, hogy a petróleum irányába növekszik a kereslet, a fejlődő országok felmerülő igényei miatt. Viszont a fejlett országok környezetvédelmi előírásai miatt, az elektromos autók terjedésével ez kiegyenlítődik. Ahogy múlnak az évek, úgy a megújuló és környezetre kevésbé káros technológiák anyagilag is egyre elérhetőbbek lesznek, akár a fejlődő országokban is. A Világ Energiai Tanács jelenlegi álláspontja szerint az olajfogyasztás 2030-ra éri el csúcspontját. Az USA Energiainformációs Igazgatósága szerint a jelenleg ismert olajlelő helyek készletei 2050-ig tartanak ki. Vagyis a kereslet csökkenésével az olajkészletek még ezt követően is kitartanak, így jelentősebb olajár emelkedésre hosszabb távon sem kell számítani.

A fenti tények ahhoz nem elegendők, hogy az olaj jelenlegi ár szintje jelentősen lecsökkenjen, hiszen globális szinten növekszik a jövedelem, ami ezáltal további olajszükségleteket generál. Ugyanakkor a nyersolajárak emelkedését korlátozzák. Előfordulhat, hogy egyes ellátási zavarok miatt alkalmi kilengéseket tapasztalunk, de ezek csak átmenetiek lehetnek. Ahogy a világ gazdasági növekedése felgyorsul, a nyersolajárak tartósabb ütemben emelkedhetnek, de valószínűleg nem haladják meg a következő években 60-80 USD/hordónkénti szintet.

Egy kis “olaj iskola”

Minden előrejelzés, minden elemzés tele van szakszavakkal, amit hol értünk, hol nem. Most adunk egy kis leírást arról, hogy mi is az a Brent, a WTI vagy mi az a palaolaj.

Minőség és kitermelési hely alapján megkülönböztetünk több típusú kőolajat:

  • – Ural
  • – Brent
  • – Dubai Light
  • – Bonny Light
  • – West Texas Intermediate (WTI)

Ezek közül a Brent előállítási költsége a legmagasabb így legtöbbször erre hivatkozva közlik a világpiaci árat. A nyers kőolaj árát a globális kereslet és kínálat határozza meg. A kereskedés során használt mértékegység a hordó, amely egyenlő 158,98 literrel, ami kb. 0,136 tonna nyersolajnak felel meg. A kőolaj fűtőértéke 10000-11500 kcal/kg. Eltérő becslések léteznek, arról hogy a Föld kőolaj készletei mikorra fogyhatnak el illetve, hogy az elérhető kitermelés meddig tudja ellátni a növekvő igényeket. Létezik persze olyan elmélet, mely szerint a föld belsejében nagy nyomás alatt folyamatosan keletkezik kőolaj szervetlen anyagokból, de ezt még sem bizonyítani, sem cáfolni nem sikerült. Így, tartja magát Lomonoszov 250 éves elmélete az őslények és növények maradványaiből történt keletkezésről. Mivel a készletek végesek és a fogyasztás egyre nő, az olaj árfolyama hosszú távon folyamatosan nőni fog (napi kereslet 2003-ban 79.3 millió hordó, míg 2007-ben már 86 millió hordó volt). Természetesen az olaj árát a spekulációk (pl. határidős olajügyletek) és politikai tényezők is jelentősen befolyásolják. A világ legnagyobb olaj exportőre Szaúd-Arábia, míg legnagyobb felhasználója és importőre az Egyesült Államok.

És mi az a palaolaj? Hidraulikus repesztéssel és horizontális fúrással a rossz áteresztő képességű kőzetből felszínre hozott könnyű-olaj. Az új technológiák bevezetésével felfutatott palaolaj és palagáz kitermelés az USÁ-ban ipari fellendülést és energia árcsökkenést hozott az elmúlt években.

Forrás: olajár.hu

Olajfúrótorony
OMV tankolás

Nem riaszt el a dráguló üzemanyag

Az elmúlt időszak üzemanyagár emelkedései dacára ismét kiugró forgalomemelkedés tapasztalható, különösen a dízel piacán.

Négyszáz forint körüli, literenkénti üzemanyagtarifa ide vagy oda, ismét kiugró mértékben nőtt a hazai üzemanyag-forgalom – számítható ki a Nemzeti Adó- és Vámhivatal minap frissített adatbázisából. Az év első felében a hazai töltőállomásokon 2,5 milliárd liter üzemanyag fogyott, ami 6,8 százalékkal haladja meg a tavalyi év hasonló időszakában mértet. A kiugró növekedési érték a válság utáni kilábalás második hullámának tekinthető. Míg például 2011 első féléve még 11 százalékos visszaesést hozott, 2015-ben már ugyanekkora ugrást mértek. Azóta az emelkedési érték 4 százalék körülire finomodott. A mostani első félév ehhez képest újabb kiugrást mutat. A statisztikákból az is következik, hogy tovább nő az olló a benzin- és a gázolajforgalom között, mégpedig utóbbi üzemanyagfajta javára. Dízelből az elmúlt négy évhez hasonlóan ismét rekordokat, 1,6 milliárd litert értékesítettek, ami 8,6 százalékos emelkedés. Ez az előző két évhez képest a teljes üzemanyag-piacnál is nagyobb kiugrást mutat. Bár a közel 900 milliós benzinértékesítés is közel 4 százalékos emelkedésnek számít, az ütem lényegében megfelel az elmúlt négy év értékeinek és a forgalom egy évtizede állt már magasabban is.

A fejlemények számos közhiedelmet cáfolnak. 2011-ben a kereslet zuhanásszerű csökkenése kétségkívül egybeesett a hazai, 450 forint körüli tarifarekord időszakával. A 2014-15-ös forgalomemelkedés is az árzuhanás idejére esett, sőt a 2016-17-es igénytompulással egyidejűleg is némileg nőttek a tarifák. Ám az idei év első fél évében folytatódó áremelkedés – a gyakorta elhangzó panaszok ellenére – a jelek szerint a legkevésbé se szegte az autósok tankolási kedvét. Közgazdászok szerint ugyanis az üzemanyagkereslet viszonylag rugalmatlan. Normál esetben nem tankolunk sokkal többet, ha olcsóbb a termék, vagy kevesebbet, ha drágább. Autózási szokásainkat ugyanis alapvetően az életvitelünk határozza meg. Ha egyáltalán az töltőállomások totemoszlopai bárkit is gyökeres életmódváltásra sarkallnának, ez csak hosszú évek során kivitelezhető. Eszerint az üzemanyagforgalmat kevésbé a kínálat – az árak -, sokkal inkább a kereslet – a jövedelmek – befolyásolják. És a látszat ellenére alapvetően korábban is ez a szabály érvényesült. Így 2011-ben se az amúgy valóban égbe törő olajárak, hanem a válság okozta a keresletcsökkenést. A rákövetkező évek igényhullámai nagyjából szintén lekövetik a jövedelmek, illetve a GDP alakulását. Ennek legékesebb példája ez év első fele. Még szembetűnőbb az üzemanyagokon belül a dízel iránti élénkülő kereslet. Ez egyrészt a cégek – különösen a fuvarozók és a mezőgazdasági társaságok – egyre vérmesebb fogyasztási kedvére utal. Másrészt a hazai közlekedőket a jelek szerint egyáltalán nem érintették meg a dízelmotorok valós környezetszennyező hatását érintő nemzetközi vizsgálatok. Pedig ennek nyomán az ilyen üzemű járműveket egyes nyugat-európai városok már ki is tiltották. Nálunk ugyanakkor továbbra is kiugró a dízel iránti igénynövekedés, amit az alternatív hajtástípusok népszerűsítése se vet vissza.

Forrás: Népszava

Meddig emelkedhet az olajár?

A kőolaj világpiaci árának emelkedése miatt az elmúlt egy hónapban folyamatosan növekvő üzemanyagárak az autósok számára már jól érezhető drágulást jelentenek. Kérdés, hogy mennyire lehet tartós ez az emelkedés az olajpiacon, van-e még erő a nyersanyagban, mert azt bizony a befektetőknek érdemes lehet kiaknázni. Főként, ha az olajipari cégek hozamaira pillantunk – véli a K&H.

Az elmúlt 5 hét folyamatos emelkedése eredményeként már most, a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) közelgő, november 30-ai ülése előtt közel 2,5 éves csúcsot döntött az olaj világpiaci ára. Köszönhető ez annak, hogy az OPEC még jobban ráerősített arra, miszerint 2018 decemberéig meghosszabbítja a kitermelés csökkentését korlátozó határozatát. Emellett azonban legalább ilyen fontos, hogy egyre látványosabban éledezik a keresleti oldal is.

Az elmúlt 5 hét folyamatos emelkedése eredményeként már most, a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) közelgő, november 30-ai ülése előtt közel 2,5 éves csúcsot döntött az olaj világpiaci ára. Köszönhető ez annak, hogy az OPEC még jobban ráerősített arra, miszerint 2018 decemberéig meghosszabbítja a kitermelés csökkentését korlátozó határozatát. Emellett azonban legalább ilyen fontos, hogy egyre látványosabban éledezik a keresleti oldal is.

„A kitermelés várhatóan folytatódó korlátozása és az élénkülő kereslet összhatásaként a jelenlegi olajár-emelkedés folytatódását lehet feltételezni a következő években. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a növekvő árak láttán az amerikai palaolaj cégek még nagyobb fokozatra kapcsolhatják kitermelésüket, ez pedig időben ismét kitolhatja a piaci egyensúly helyreállását, átmenetileg gátat szabva a további áremelkedésnek. A válasz tehát egyáltalán nem fekete-fehér. A spekulatív piaci pozíciók alakulása alapján a befektetők már megtették tétjeiket, bíznak az emelkedésben. Ez azonban láthatóan már be is épült az árfolyamba, így új információ hiányában kérdéses, hogy egy ilyen emelkedés után rövidtávon van-e még erő a nyersanyagban” – hangsúlyozta ki Kovács Mátyás, a K&H Alapkezelő szenior portfólió-menedzsere.

„Az olajipari vállalatok részvényeit tekintve azonban érdekes dolgot láthatunk. Az európai mamutcégek esetében – az osztalékkifizetéseknek hála – az év eleje óta elérhető hozamok látványosan nagyobbak, mintha magát a nyersanyag teljesítményét nézzük. Az amerikai cégek viszont lemaradásban vannak, így az ő esetükben még felértékelődésre számítunk, amit a portfólióba is érdemes beépíteni” – javasolja a befektetési szakember.

Forrás: Piac&Profit

Jövedéki adóváltozás – hamarosan lejár a negyedév

 

Kezdődik a számolgatás, hiszen lejár egy újabb negyedév, amikor is a Brent típusú olaj hordónkénti árát figyeljük. Egy éve él a törvény, miszerint ha a Brent olaj ára 50 dollár alatt van átlagosan, adott negyedévben, akkor emelkedik a benzin és a gázolaj jövedéki adója. Megéltünk már csökkentést és emelést is, a kérdés, hogy 2017. július 1-től mi fog történni.

Aggodalomra adhat okot az, hogy az elmúlt hetekben az olaj ára komoly csökkenésnek indult. A május végi OPEC találkozó, és az ott meghozott döntések csalódást okoztak a piacnak. Ugyanis a szereplők a 9 havi befagyasztáson túl vártak olyan döntést is, ami hosszabb távon megtámasztja az olaj árát. Ennek ellenére sem a nigériai/líbiai kvóta megállapítására, de egyéb termeléscsökkentő lépésre sem került sor. A piac számára kérdéses, hogy miként alakul a kínálat a megegyezés lejárta után.

Orosz szakértők is nyilatkoztak várakozásaikról az olajárát tekintve, szerintük 60 dollárnál magasabb árra nem számíthatunk a következő 3 évben. Talán ez a jóslat lehet a fogyasztók számára a legkedvezőbb, hiszen egy ilyen ár mellett nagyjából 350 forint körüli átlagáron lehet itthon üzemanyagot tankolni, úgy, hogy jövedéki adóemeléstől sem kell félni az 50 dolláros hordónkénti árszint alá csökkentés miatt.

Folyamatosan figyeljük a Brent olaj árát, mely alapján látszik, hogy júliusban nem számíthatunk jövedéki adóemelésre. Június közepén a Brent átlagára 52 dollár, vagyis a következő két hétben komolyabbat kéne zuhanna az árnak ahhoz, hogy lerontsa a jelenlegi átlagot. Az ár 56 és 47 dollár között mozgott, április, május és júniust eddig nézve. A NAV június 22-ig kiközli a Brent olaj átlagárát, mely alapján megállapítják az üzemanyagok jövedéki adóját a következő negyedévre.

Ezt hívják növekedésnek: a Marquard & Bahls megmutatja!

Sűrű hónapon van túl a Mabanaft Hungary Kft. anyavállalata (Marquard & Bahls), aki május hónapban két stratégiai ponton is komoly megállapodást írt alá. A helyek: India és Dél-Afrika.

Tovább erősítette helyzetét a Marquard & Bahls – a déli féltekén is – hiszen az alapvetően olajtárolással, eladással és szállítással foglalkozó cég most Indiában, Mumbai közelében, a tengeri hajózásban használatos üzemanyagok szállításában kezdett el tevékenykedni. Konkrétan a Jawahar Dweep nevű szigetről van szó, ami Mumbai Dél-Keleti partjainál fekszik.

Jawahar Dweep sziget

Az itt rendelkezésre álló tárolási kapacitás 72.000 megatonna, itt található Mumbai legnagyobb tartálya is, ami 32.000 megatonnás. A Matrix Bharat Pte. Ltd. (MXB) legnagyobb célkitűzése, hogy tovább növelje az üzemanyag tároló kapacitást a területen, és a legmagasabb színvonalú szolgáltatást biztosítsa a felhasználóinak.

Egy nagyszabású beruházás indul Dél-Afrikában, ami az Oiltanking GmbH nevéhez fűződik, Dél-Afrikában, Ngqura kikötőjében indulnak az építkezési munkálatok 2017 végén. Közel két éves munkát követőn 2019-ben tervezik átadni azt a létesítményt, mely új folyékony ömlesztett áru kezelésére szolgál. A beruházás első ütemében a létesítmény tároló kapacitása 150.000 m3 lesz, a beruházás végén a teljes kapacitás 550.000 m3-re fog növekedni. Ez a létesítmény nagymértékben elősegíti a régió erősödését, illetve szerepét abban, hogy a Dél-Afrikai olajkereskedők is végre belépjenek az olajpiacra. A projekt komoly társadalmi-gazdasági előnyöket fog nyújtani a régiónak, hiszen az építkezést követően hosszú távon biztosítanak munkalehetőséget a környéken.