Green Energy

Jóslatok az energiaipar jövőjét illetően

Az energiapiacon, az üzemanyag szakmában már régóta tudjuk, hogy nehéz jóslatokba bocsátkozni. Akár egy hétre előre is nehéz megmondani, hogyan alakulnak itthon az üzemanyagárak. Ezzel hasonlóképpen vannak a nemzetközi elemző cégek is, akik a hosszútávú jövőt tekintve nehezen kötelezik el magukat arról, hogy az energiaszektorban mire kell számítani.

A Wood Mackenzie és a Bloomberg New Energy Finance például előállnak egy verzióval, és elmondják, hogy miért azt gondolják, amit. Igaz, hogy a kettő egymástól homlokegyenest eltér, de hát előfordul, hogy a jövőt ketten kétféleképpen látják. A gond inkább az, amikor a többféle, homlokegyenest eltérő jövőkép egyetlen helyről jön.

Az egyik különösen nagy bizonytalanságot sugalló tanulmányt a McKinsey publikálta novemberben, ebben azt latolgatják, hogy a korábbi alappályájukhoz képest milyen lényeges bizonytalanságokat látnak, olyanokat, amiknek a bekövetkezése – ha nem is a legvalószínűbb események közé tartozik, de – könnyen elképzelhető. Nyolc ilyen tényezőt azonosítottak, amelyek közül az olajat, szenet, földgázt érintő legfontosabbakat emeljük itt ki.

Az alternatív szcenáriók sorra veszik, hogy mi lenne, ha az alappályához képest

  • a) gyorsabb lenne a villanyautók elterjedése,
  • b) jobb lenne a hatékonyságjavulás, és alacsony kibocsátású üzemanyagokat használnának a légi és vízi közlekedésben,
  • c) az európai és észak-amerikai lakásokban jobban elterjedne a hőszivattyús fűtés,
  • d) jobb lenne a hatékonyságjavulás, és alacsonyabb kibocsátású fűtőanyagokat használnának a vas- és acélgyártásban, vagy
  • e) gyorsabban csökkennének a megújuló áramtermelési eszközök költségei. Az alternatív szcenáriókat úgy állították össze, hogy a közelmúlt tapasztalatai alapján mindegyik elképzelhető alternatíva legyen.

A lenti táblázat kiemel a tanulmányból néhány olaj-, földgáz- és szénfelhasználásra vonatkozó számot, amiből az látszik, hogy nagyon tág határok között ingadoznak az előrejelzések. Azt mondani például, hogy a közlekedésben az olajfelhasználás 2050-ben 33 millió hordó lesz naponta, de az is könnyen lehet, hogy csak 10, mert a villanyautók gyorsabban elterjednek, szinte olyan, mintha csak annyit mondanánk, hogy nem tudjuk, mennyi lesz. Vagy azt, hogy mindenféle ügyfél igényeinek szeretnénk egyszerre megfelelni, esetleg szeretnénk előre levédeni magunkat arra az esetre, ha az alappályánk nem jönne be. A vége az, hogy „ha sok, akkor sok, de ha kevés, akkor kevés lesz” típusú tautológiába fullad a dolog.

A villanyautók elterjedésére vonatkozó prognózisok egyébként más előrejelző intézmények körében is tág határok között mozognak. Az alábbi ábra szemlélteti egyes befektetési banki, szakmai tanácsadói vagy olajipari szereplők előrejelzéseit 2040-ig. Közöttük is vannak olyanok, akik egyszerre több szcenáriót adnak közre, érzékeltetve, hogy ők is el tudnak képzelni különböző kimeneteleket (értsd: nem mernek kiállni egyetlen, központi világkép mellett). Ezzel együtt az látszik, hogy nagyon nagy a szórás közöttük.

2025-re például, ami csak hét év múlva lesz, a legkisebb villanyautóarány-előrejelzés az új autók piacán 6 százalék (egyrészt az IHS Markit „Versengő technológiák” szcenáriójában, amely szerint az autóipari átmenet fokozatos lesz, másrészt a Wood Mackenzie energiaipari tanácsadó cég szerint), a legmagasabb előrejelzés pedig a Bank of America Merrill Lynché (BoA) 23 százalékkal. A későbbi évekre tovább nyílik az olló a különböző nézetek között, a BP azt is el tudja képzelni, hogy a betiltott belső égésű motorok világában 100 százalék lesz ez az arány, de az ő alappályájuk azért megáll 29 százaléknál, miközben a nagyjából középen álló Bloomberg New Energy Finance 55 százalékot vár, az IHS pedig azt mondja, hogy 18 százalék és 61 százalék is lehet (ez utóbbira mondhatnánk, hogy köszi a szakértést), míg a BoA 80 százalékot mond.

A Nemzetközi Energiaügynökség a kevesebb villanyautós táborhoz tartozik: 2040-re a legvalószínűbbnek tartott szcenáriójukban („New Policies Scenario”) 300 millió villanyautót várnak a világ útjain (tölthető hibridekkel együtt), miközben közreadott egy „hangsúlyosabb elektrifikációs” szcenáriót is, amelyben 950 millióra emelte a villanyautós tétet. A Wood Mackenzie 250 milliót, a McKinsey 550 milliót, a BNEF 559 milliót mond. A 300 és a 950 millió közé csak befér majd a valóság.

Összességében tehát úgy tűnik, hogy nagynevű elemző házak a legvalószínűbbnek tartott alappályájuk mellé igyekeznek odatenni néhány másik szcenáriót is – egyébként nagyon helyesen –, érzékeltetve az alappálya körüli bizonytalanságot is. De ha az alternatívák azt az üzenetet hordozzák, hogy egy adott mutató értéke lehet valamennyi, de elképzelhető a négyszer akkora és a negyedakkora is, akkor az összkép mégiscsak az lesz, hogy valójában fogalmuk sincs. Akármilyen lesz is a jövő, jó eséllyel előhúzható lesz egy olyan szcenárió a múltból, ami végül helyesnek bizonyult, és kijelenthetik, hogy megmondtuk. Így mindenki előrejelző gurunak érezheti majd magát.

Forrás: gurulóhordó

Olajár előrejelzés 2019-2020

Az elmúlt néhány hónap igen mozgalmas volt az olajár szempontjából. A Brent olaj hordónkénti ára 1 éves emelkedés után még a 80 dolláros árszintet is átlépte néhány héttel ezelőtt.

A leglátványosabb emelkedést az USA Iránnal szemben életbe léptetett szankciói eredményezték. Miután ezek a szankciók kivételekkel léptek életbe, a piaci szereplők helyzete is változott. Úgy tűnik, Szaúd-Arábia ha kell, képes és akar változtatni a kitermelt olaj mennyiségén, csökkenő és növekvő irányba is. Az Egyesült Államok pedig időközben a világ legnagyobb olajkitermelő országa lett.

 

A keresleti oldalon komoly kockázatot jelent az USA és Kína között körvonalazódó kereskedelmi ellentét, az Európában uralkodó bizonytalan politikai helyzet, illetve a valuta összeomlása egyes növekvő gazdaságokban, mint Törökország vagy Argentína. A várható globális gazdasági csökkenés várhatóan az olaj árának csökkenését fogja eredményezni.

A fenti tények csökkenésnek indították az olaj árát, és egy ezen a szinten is tartják. Mivel bőségesen van olaj jelenleg a keresleti oldalon, így nem várjuk az olaj árának jelentősebb emelkedését.

A tőzsdék, látva a kereslet-kínálati mozgásokat sem vár hosszabb távon emelkedő irányú olajárakat.

A lenti táblázat tartalmazza az olaj árának (Brent, WTI) várható alakulását egészen 2020 februárjáig. Ezek alapján a következő 1 évben a Brent olaj hordónkénti ára 60-70 dollár között fog mozogni. Az adatok a globalpetrolprices.com által kerültek közzétételre.

 

Hosszabb távú olajár előrejelzés 

Ha kitekintünk néhány évre előre, akkor az látszik, hogy a petróleum irányába növekszik a kereslet, a fejlődő országok felmerülő igényei miatt. Viszont a fejlett országok környezetvédelmi előírásai miatt, az elektromos autók terjedésével ez kiegyenlítődik. Ahogy múlnak az évek, úgy a megújuló és környezetre kevésbé káros technológiák anyagilag is egyre elérhetőbbek lesznek, akár a fejlődő országokban is. A Világ Energiai Tanács jelenlegi álláspontja szerint az olajfogyasztás 2030-ra éri el csúcspontját. Az USA Energiainformációs Igazgatósága szerint a jelenleg ismert olajlelő helyek készletei 2050-ig tartanak ki. Vagyis a kereslet csökkenésével az olajkészletek még ezt követően is kitartanak, így jelentősebb olajár emelkedésre hosszabb távon sem kell számítani.

A fenti tények ahhoz nem elegendők, hogy az olaj jelenlegi ár szintje jelentősen lecsökkenjen, hiszen globális szinten növekszik a jövedelem, ami ezáltal további olajszükségleteket generál. Ugyanakkor a nyersolajárak emelkedését korlátozzák. Előfordulhat, hogy egyes ellátási zavarok miatt alkalmi kilengéseket tapasztalunk, de ezek csak átmenetiek lehetnek. Ahogy a világ gazdasági növekedése felgyorsul, a nyersolajárak tartósabb ütemben emelkedhetnek, de valószínűleg nem haladják meg a következő években 60-80 USD/hordónkénti szintet.

Újabb változás az üzemanyagtöltő állomásokon

Érdemes egy kicsit jobban odafigyelni a tankolásnál, most kivételesen nem az árra, hanem, hogy melyik pisztolyt is emeljük le a kútoszlopról: változnak a jelölések!

A jól ismert oktánszámra alapuló jelöléstől elbúcsúzhatunk idén ősszel. Ugyanis október 12-től megváltozik az üzemanyagok címkézési rendszere az Európai Unióban. A benzint egy körben elhelyezett E betű és egy szám jelöli majd, a gázolajat pedig egy négyzetben elhelyezett B betű. Az alternatív üzemanyagoknak egy rombusz lesz a szimbóluma.

Nyilván a színtévesztőkre, színvakokra gondoltak ezzel a változtatással, mert az eddig használt zöld-sárga színkód helyett uniformizált, fekete-fehér címkék kerülnek elhelyezésre.

Az intézkedést az Európai Unió 28 tagállamában, továbbá, Izlandon, Norvégiában, Lichtensteinben, Macedóniában, Szerbiában, Svájcban és Törökországban vezetik be.

Az új címkék megtalálhatóak lesznek az újonnan gyártott autók üzemanyagtartályának közelében, az autó kézikönyvében, a benzinkutakon, illetve az autószalonokban. Az EU illetékesei szerint az új rendszer segíteni fog a fogyasztóknak, hogy kiválasszák az autójuknak megfelelő üzemanyagot.

A benzinhez használt címkék a következők lesznek: E5 (95-ös vagy 98-as oktánszám és legtöbb 5% etanol), E10 (95-ös vagy 98-as oktánszám és 10% etanol) és E85 (85% etanol, az ilyen típusú üzemanyaggal működő járműveknek).

A szándék jó, de megvalósítás már első ránézésre is kérdéseket vet fel. Azokban az országokban, ahol benzin a benzin (mint hazánkban is), és nem pedig petrol, ott a dízelek B betűs jelölése könnyen megkavarhatja a sietősen tankoló autóst.

Szerencsére a kötelező jelölések mellett a régit is fent hagyhatják a töltőállomások tulajdonosai, így végképp zen pillanat lesz, amíg a töltőpisztolyhoz nyúlunk, a színes reklámok, az előnyöket felsoroló, mosolygó celebfejek mellett már csak a félhivatalos és hivatalos jelöléseket bogarászva kell eldöntenünk majd, melyik terméket válasszuk.

Forrás: vezess.hu

Egy kis “olaj iskola”

Minden előrejelzés, minden elemzés tele van szakszavakkal, amit hol értünk, hol nem. Most adunk egy kis leírást arról, hogy mi is az a Brent, a WTI vagy mi az a palaolaj.

Minőség és kitermelési hely alapján megkülönböztetünk több típusú kőolajat:

  • – Ural
  • – Brent
  • – Dubai Light
  • – Bonny Light
  • – West Texas Intermediate (WTI)

Ezek közül a Brent előállítási költsége a legmagasabb így legtöbbször erre hivatkozva közlik a világpiaci árat. A nyers kőolaj árát a globális kereslet és kínálat határozza meg. A kereskedés során használt mértékegység a hordó, amely egyenlő 158,98 literrel, ami kb. 0,136 tonna nyersolajnak felel meg. A kőolaj fűtőértéke 10000-11500 kcal/kg. Eltérő becslések léteznek, arról hogy a Föld kőolaj készletei mikorra fogyhatnak el illetve, hogy az elérhető kitermelés meddig tudja ellátni a növekvő igényeket. Létezik persze olyan elmélet, mely szerint a föld belsejében nagy nyomás alatt folyamatosan keletkezik kőolaj szervetlen anyagokból, de ezt még sem bizonyítani, sem cáfolni nem sikerült. Így, tartja magát Lomonoszov 250 éves elmélete az őslények és növények maradványaiből történt keletkezésről. Mivel a készletek végesek és a fogyasztás egyre nő, az olaj árfolyama hosszú távon folyamatosan nőni fog (napi kereslet 2003-ban 79.3 millió hordó, míg 2007-ben már 86 millió hordó volt). Természetesen az olaj árát a spekulációk (pl. határidős olajügyletek) és politikai tényezők is jelentősen befolyásolják. A világ legnagyobb olaj exportőre Szaúd-Arábia, míg legnagyobb felhasználója és importőre az Egyesült Államok.

És mi az a palaolaj? Hidraulikus repesztéssel és horizontális fúrással a rossz áteresztő képességű kőzetből felszínre hozott könnyű-olaj. Az új technológiák bevezetésével felfutatott palaolaj és palagáz kitermelés az USÁ-ban ipari fellendülést és energia árcsökkenést hozott az elmúlt években.

Forrás: olajár.hu

Olajfúrótorony
OMV tankolás

Nem riaszt el a dráguló üzemanyag

Az elmúlt időszak üzemanyagár emelkedései dacára ismét kiugró forgalomemelkedés tapasztalható, különösen a dízel piacán.

Négyszáz forint körüli, literenkénti üzemanyagtarifa ide vagy oda, ismét kiugró mértékben nőtt a hazai üzemanyag-forgalom – számítható ki a Nemzeti Adó- és Vámhivatal minap frissített adatbázisából. Az év első felében a hazai töltőállomásokon 2,5 milliárd liter üzemanyag fogyott, ami 6,8 százalékkal haladja meg a tavalyi év hasonló időszakában mértet. A kiugró növekedési érték a válság utáni kilábalás második hullámának tekinthető. Míg például 2011 első féléve még 11 százalékos visszaesést hozott, 2015-ben már ugyanekkora ugrást mértek. Azóta az emelkedési érték 4 százalék körülire finomodott. A mostani első félév ehhez képest újabb kiugrást mutat. A statisztikákból az is következik, hogy tovább nő az olló a benzin- és a gázolajforgalom között, mégpedig utóbbi üzemanyagfajta javára. Dízelből az elmúlt négy évhez hasonlóan ismét rekordokat, 1,6 milliárd litert értékesítettek, ami 8,6 százalékos emelkedés. Ez az előző két évhez képest a teljes üzemanyag-piacnál is nagyobb kiugrást mutat. Bár a közel 900 milliós benzinértékesítés is közel 4 százalékos emelkedésnek számít, az ütem lényegében megfelel az elmúlt négy év értékeinek és a forgalom egy évtizede állt már magasabban is.

A fejlemények számos közhiedelmet cáfolnak. 2011-ben a kereslet zuhanásszerű csökkenése kétségkívül egybeesett a hazai, 450 forint körüli tarifarekord időszakával. A 2014-15-ös forgalomemelkedés is az árzuhanás idejére esett, sőt a 2016-17-es igénytompulással egyidejűleg is némileg nőttek a tarifák. Ám az idei év első fél évében folytatódó áremelkedés – a gyakorta elhangzó panaszok ellenére – a jelek szerint a legkevésbé se szegte az autósok tankolási kedvét. Közgazdászok szerint ugyanis az üzemanyagkereslet viszonylag rugalmatlan. Normál esetben nem tankolunk sokkal többet, ha olcsóbb a termék, vagy kevesebbet, ha drágább. Autózási szokásainkat ugyanis alapvetően az életvitelünk határozza meg. Ha egyáltalán az töltőállomások totemoszlopai bárkit is gyökeres életmódváltásra sarkallnának, ez csak hosszú évek során kivitelezhető. Eszerint az üzemanyagforgalmat kevésbé a kínálat – az árak -, sokkal inkább a kereslet – a jövedelmek – befolyásolják. És a látszat ellenére alapvetően korábban is ez a szabály érvényesült. Így 2011-ben se az amúgy valóban égbe törő olajárak, hanem a válság okozta a keresletcsökkenést. A rákövetkező évek igényhullámai nagyjából szintén lekövetik a jövedelmek, illetve a GDP alakulását. Ennek legékesebb példája ez év első fele. Még szembetűnőbb az üzemanyagokon belül a dízel iránti élénkülő kereslet. Ez egyrészt a cégek – különösen a fuvarozók és a mezőgazdasági társaságok – egyre vérmesebb fogyasztási kedvére utal. Másrészt a hazai közlekedőket a jelek szerint egyáltalán nem érintették meg a dízelmotorok valós környezetszennyező hatását érintő nemzetközi vizsgálatok. Pedig ennek nyomán az ilyen üzemű járműveket egyes nyugat-európai városok már ki is tiltották. Nálunk ugyanakkor továbbra is kiugró a dízel iránti igénynövekedés, amit az alternatív hajtástípusok népszerűsítése se vet vissza.

Forrás: Népszava

Mennyit is keresnek a benzinkutak?

Egy nagy nyugat-európai benzinkút csak az üzemanyag-eladáson évi 200.000 eurót kereshet. Norvégiában és Svájcban a legmagasabb a töltőállomások haszonkulcsa, Német- és Franciaországban átlagos, a legalacsonyabb Nagy-Britanniában.

A brit Wood Mackenzie reprezentatív felmérése azt mutatja, hogy az üzemanyag-eladók Európa leggazdagabb országaiban keresnek a legjobban.

Norvégiában bruttó 27 cent marad egy liter benzin, 22 cent egy liter gázolaj után. Svájcban fordított a helyzet: ott a kutak 28 centet keresnek egy liter dízelen és 25-öt egy liter 95-ös benzinen.

Benzinkút Norvégiában

A bruttó nyereségből természetesen le kell vonni az adókat, a szállítás, az üzemeltetés, a marketing költségeit. Így a nyereség a bruttó haszon ötödére is csökkenhet, ám a vállalkozás így is megéri: egy nagy töltőállomás mintegy 10 millió liter üzemanyagot ad el egy évben. Ha csak 2 centet keres egy literen, így is 200.000 eurót gazdálkodott ki.

A két említett ország után a magas haszonkulcs sorrendjében Hollandia és Portugália következik. Az árak alakulása a lakosság vásárlóerejétől és a versenytől is függ.

A nagyobb kulccsal dolgozó országokban általában nagy konszernek, mint a BP, a Shell, a Total, az Esso vagy az Eni uralják a piacot.

Német -és Franciaországban, ahol a haszonkulcs átlagosan 10-11 százalék körül van, a kutak harmadát kisebb vállalkozók működtetik, ami lenyomja az árakat és a haszonkulcsot.

Mindkét országban jelentős forgalmat bonyolítanak le diszkont áraikkal a hipermarketek töltőállomásai. A lista végén Ausztriát találjuk, átlagosan 9 és Nagy-Britanniát, 7.4. százalékos bruttó haszonkulccsal.

A felmérés számait egyik nagy konszern sem cáfolta, így adatai hitelesnek tekinthetők.

Na és mi a helyzet Magyarországon? Elmondhatjuk, a töltőállomások többsége körülbelül bruttó 20 forintos árréssel értékesít benzint és gázolajat. Levonva az adókat, költségeket elmondhatjuk, hogy csupán 3-4%-os árrése van egy kúttulajdonosnak az üzemanyagon. Ha ezt összehasonlítjuk egyéb kereskedelmi termékkel, akkor azért jól látszik, hogy hatalmas összegeket kell megmozgatni ahhoz, hogy néhány százalékos árrést elérjen az ember. A shop termékek esetében más a matek, itt a magán töltőállomásokra jellemző, hogy 25-30%-os árrést érvényesítenek a shopban kapható terméken, ehhez képest a nagyobb hálózatok (MOL, Shell, OMV, Lukoil) ennél jóval nagyobb, akár 100-150%-os árréssel értékesítenek a shopban termékeket.

Forrás: EID