Green Energy

Jóslatok az energiaipar jövőjét illetően

Az energiapiacon, az üzemanyag szakmában már régóta tudjuk, hogy nehéz jóslatokba bocsátkozni. Akár egy hétre előre is nehéz megmondani, hogyan alakulnak itthon az üzemanyagárak. Ezzel hasonlóképpen vannak a nemzetközi elemző cégek is, akik a hosszútávú jövőt tekintve nehezen kötelezik el magukat arról, hogy az energiaszektorban mire kell számítani.

A Wood Mackenzie és a Bloomberg New Energy Finance például előállnak egy verzióval, és elmondják, hogy miért azt gondolják, amit. Igaz, hogy a kettő egymástól homlokegyenest eltér, de hát előfordul, hogy a jövőt ketten kétféleképpen látják. A gond inkább az, amikor a többféle, homlokegyenest eltérő jövőkép egyetlen helyről jön.

Az egyik különösen nagy bizonytalanságot sugalló tanulmányt a McKinsey publikálta novemberben, ebben azt latolgatják, hogy a korábbi alappályájukhoz képest milyen lényeges bizonytalanságokat látnak, olyanokat, amiknek a bekövetkezése – ha nem is a legvalószínűbb események közé tartozik, de – könnyen elképzelhető. Nyolc ilyen tényezőt azonosítottak, amelyek közül az olajat, szenet, földgázt érintő legfontosabbakat emeljük itt ki.

Az alternatív szcenáriók sorra veszik, hogy mi lenne, ha az alappályához képest

  • a) gyorsabb lenne a villanyautók elterjedése,
  • b) jobb lenne a hatékonyságjavulás, és alacsony kibocsátású üzemanyagokat használnának a légi és vízi közlekedésben,
  • c) az európai és észak-amerikai lakásokban jobban elterjedne a hőszivattyús fűtés,
  • d) jobb lenne a hatékonyságjavulás, és alacsonyabb kibocsátású fűtőanyagokat használnának a vas- és acélgyártásban, vagy
  • e) gyorsabban csökkennének a megújuló áramtermelési eszközök költségei. Az alternatív szcenáriókat úgy állították össze, hogy a közelmúlt tapasztalatai alapján mindegyik elképzelhető alternatíva legyen.

A lenti táblázat kiemel a tanulmányból néhány olaj-, földgáz- és szénfelhasználásra vonatkozó számot, amiből az látszik, hogy nagyon tág határok között ingadoznak az előrejelzések. Azt mondani például, hogy a közlekedésben az olajfelhasználás 2050-ben 33 millió hordó lesz naponta, de az is könnyen lehet, hogy csak 10, mert a villanyautók gyorsabban elterjednek, szinte olyan, mintha csak annyit mondanánk, hogy nem tudjuk, mennyi lesz. Vagy azt, hogy mindenféle ügyfél igényeinek szeretnénk egyszerre megfelelni, esetleg szeretnénk előre levédeni magunkat arra az esetre, ha az alappályánk nem jönne be. A vége az, hogy „ha sok, akkor sok, de ha kevés, akkor kevés lesz” típusú tautológiába fullad a dolog.

A villanyautók elterjedésére vonatkozó prognózisok egyébként más előrejelző intézmények körében is tág határok között mozognak. Az alábbi ábra szemlélteti egyes befektetési banki, szakmai tanácsadói vagy olajipari szereplők előrejelzéseit 2040-ig. Közöttük is vannak olyanok, akik egyszerre több szcenáriót adnak közre, érzékeltetve, hogy ők is el tudnak képzelni különböző kimeneteleket (értsd: nem mernek kiállni egyetlen, központi világkép mellett). Ezzel együtt az látszik, hogy nagyon nagy a szórás közöttük.

2025-re például, ami csak hét év múlva lesz, a legkisebb villanyautóarány-előrejelzés az új autók piacán 6 százalék (egyrészt az IHS Markit „Versengő technológiák” szcenáriójában, amely szerint az autóipari átmenet fokozatos lesz, másrészt a Wood Mackenzie energiaipari tanácsadó cég szerint), a legmagasabb előrejelzés pedig a Bank of America Merrill Lynché (BoA) 23 százalékkal. A későbbi évekre tovább nyílik az olló a különböző nézetek között, a BP azt is el tudja képzelni, hogy a betiltott belső égésű motorok világában 100 százalék lesz ez az arány, de az ő alappályájuk azért megáll 29 százaléknál, miközben a nagyjából középen álló Bloomberg New Energy Finance 55 százalékot vár, az IHS pedig azt mondja, hogy 18 százalék és 61 százalék is lehet (ez utóbbira mondhatnánk, hogy köszi a szakértést), míg a BoA 80 százalékot mond.

A Nemzetközi Energiaügynökség a kevesebb villanyautós táborhoz tartozik: 2040-re a legvalószínűbbnek tartott szcenáriójukban („New Policies Scenario”) 300 millió villanyautót várnak a világ útjain (tölthető hibridekkel együtt), miközben közreadott egy „hangsúlyosabb elektrifikációs” szcenáriót is, amelyben 950 millióra emelte a villanyautós tétet. A Wood Mackenzie 250 milliót, a McKinsey 550 milliót, a BNEF 559 milliót mond. A 300 és a 950 millió közé csak befér majd a valóság.

Összességében tehát úgy tűnik, hogy nagynevű elemző házak a legvalószínűbbnek tartott alappályájuk mellé igyekeznek odatenni néhány másik szcenáriót is – egyébként nagyon helyesen –, érzékeltetve az alappálya körüli bizonytalanságot is. De ha az alternatívák azt az üzenetet hordozzák, hogy egy adott mutató értéke lehet valamennyi, de elképzelhető a négyszer akkora és a negyedakkora is, akkor az összkép mégiscsak az lesz, hogy valójában fogalmuk sincs. Akármilyen lesz is a jövő, jó eséllyel előhúzható lesz egy olyan szcenárió a múltból, ami végül helyesnek bizonyult, és kijelenthetik, hogy megmondtuk. Így mindenki előrejelző gurunak érezheti majd magát.

Forrás: gurulóhordó

Olajár előrejelzés 2019-2020

Az elmúlt néhány hónap igen mozgalmas volt az olajár szempontjából. A Brent olaj hordónkénti ára 1 éves emelkedés után még a 80 dolláros árszintet is átlépte néhány héttel ezelőtt.

A leglátványosabb emelkedést az USA Iránnal szemben életbe léptetett szankciói eredményezték. Miután ezek a szankciók kivételekkel léptek életbe, a piaci szereplők helyzete is változott. Úgy tűnik, Szaúd-Arábia ha kell, képes és akar változtatni a kitermelt olaj mennyiségén, csökkenő és növekvő irányba is. Az Egyesült Államok pedig időközben a világ legnagyobb olajkitermelő országa lett.

 

A keresleti oldalon komoly kockázatot jelent az USA és Kína között körvonalazódó kereskedelmi ellentét, az Európában uralkodó bizonytalan politikai helyzet, illetve a valuta összeomlása egyes növekvő gazdaságokban, mint Törökország vagy Argentína. A várható globális gazdasági csökkenés várhatóan az olaj árának csökkenését fogja eredményezni.

A fenti tények csökkenésnek indították az olaj árát, és egy ezen a szinten is tartják. Mivel bőségesen van olaj jelenleg a keresleti oldalon, így nem várjuk az olaj árának jelentősebb emelkedését.

A tőzsdék, látva a kereslet-kínálati mozgásokat sem vár hosszabb távon emelkedő irányú olajárakat.

A lenti táblázat tartalmazza az olaj árának (Brent, WTI) várható alakulását egészen 2020 februárjáig. Ezek alapján a következő 1 évben a Brent olaj hordónkénti ára 60-70 dollár között fog mozogni. Az adatok a globalpetrolprices.com által kerültek közzétételre.

 

Hosszabb távú olajár előrejelzés 

Ha kitekintünk néhány évre előre, akkor az látszik, hogy a petróleum irányába növekszik a kereslet, a fejlődő országok felmerülő igényei miatt. Viszont a fejlett országok környezetvédelmi előírásai miatt, az elektromos autók terjedésével ez kiegyenlítődik. Ahogy múlnak az évek, úgy a megújuló és környezetre kevésbé káros technológiák anyagilag is egyre elérhetőbbek lesznek, akár a fejlődő országokban is. A Világ Energiai Tanács jelenlegi álláspontja szerint az olajfogyasztás 2030-ra éri el csúcspontját. Az USA Energiainformációs Igazgatósága szerint a jelenleg ismert olajlelő helyek készletei 2050-ig tartanak ki. Vagyis a kereslet csökkenésével az olajkészletek még ezt követően is kitartanak, így jelentősebb olajár emelkedésre hosszabb távon sem kell számítani.

A fenti tények ahhoz nem elegendők, hogy az olaj jelenlegi ár szintje jelentősen lecsökkenjen, hiszen globális szinten növekszik a jövedelem, ami ezáltal további olajszükségleteket generál. Ugyanakkor a nyersolajárak emelkedését korlátozzák. Előfordulhat, hogy egyes ellátási zavarok miatt alkalmi kilengéseket tapasztalunk, de ezek csak átmenetiek lehetnek. Ahogy a világ gazdasági növekedése felgyorsul, a nyersolajárak tartósabb ütemben emelkedhetnek, de valószínűleg nem haladják meg a következő években 60-80 USD/hordónkénti szintet.